A Szikvízgyártás Története
Csiffári Szikvíz
A szódagyártógép feltalálása
"A mesterséges ásványvizeknek nem hátrányára, hanem előnyére, a
feltalálóknak pedig nem szégyenére, hanem dicsőségére válik, ha sikerül a vízbe
az eddig elértnél nagyobb mennyiségben juttatni szabad szénsavat, vagy még
annál is nagyobbat, mint amennyit a természetes vizek tartalmaznak."
Ezzel a gondolattal kezdődik Jedlik Ányos egy latin nyelvű tanulmánya, amely
rövid összefoglalásban ismerteti Jedlik eredeti eljárását is "a szódavíz, nátrium-
magnéziumos víz, Eger-, Selters-, Püllna-víz" készítésének módja címen.
Mint a győri bencés gimnázium tanára, már 1828-29-ben kezdett behatóan
foglalkozni azzal, hogy idehaza felfedezze és megvalósítsa a szódavíznek és
mesterséges savanyúvíznek iparilag is használható készítési módját. Erről már
korábban is olvasott Gilbert "Annalen der Phisik" című művében, mely szerint Genf-
ben Paul és Goffe fizikusok már 1789 óta állítanak elő savanyúvizet, de a készítési
módot titokban tartották. Jedlik-nek nem is volt szüksége külső segítségre, hiszen
kísérletezése gyorsan eredményessé vált. Mint írja:
". . . az eljáráshoz olyan készülék szükséges, amely a víznek szénsavval való
telítésére alkalmas, a szénsavgáznak saját készülékével való fejlesztése által..."
Ennek módját a következőképpen írja le:
"A szénsavgáz fejlesztésére szolgáló első edénybe beleöntjük a három- vagy
négy rész vízzel hígított kénsavnak bizonyos meghatározott mennyiségét. Ezután
porrá tört krétát, őrölt márványt, vagy ami sok tekintetből jobb, szitált (fa)hamut
annyi vízzel keverünk össze, hogy folyékony pépet alkosson, és ezt ugyanabba az
edénybe nyomjuk egy erre a célra való dugattyúval. Miután a fejlődő gáz a
levegőnek legnagyobb részét egy szabad nyíláson át kihajtotta, az edényt
légmentesen lezárjuk.
A hamunak többször megismételt adagolásával a szénsavgáz az első edényből
átnyomul a másodikba egy olyan csövön keresztül, amely a második edénynek
csaknem az aljáig ér.
Ez a második edény szódának vagy hamuzsírnak oldatát tartalmazza, amely a
gázt a netalán magával szállított kénsavgőzöktől megtisztítja. Az így megmosott
és sűrített szénsavgázt egy csap megnyitásával tetszés szerint lehet átereszteni
egy harmadik hengeres edénybe, amelyben a telítésre szánt víz van. A kézzel
mozgásban tartott edényben a víz a gázt könnyen elnyeli. Az elnyelt szénsavgázt a
hamunak ismételt adagolásával addig pótoljuk, míg a kénsav azzal telítetté nem
válik.
Ennek megtörténte után az első edény alján lévő csapot megnyitva a mész- és
káliumszulfátot sűrített szénsavgázzal kinyomatjuk és az edényt újra
megtöltjük..."
Olyan készüléket szerkesztett tehát, amelynek segítségével csekély költséggel
lehetett vizet szén-dioxiddal telíteni. Sok délutánt töltött Jedlik tanár úr Pallos
nevű győri bádogosmester műhelyében, ahol megszületett az elképzelt készülék,
ami természetesen a kisiparos kézművességét is dicséri.
Jedlik latin nyelvű értekezésben ismertette újabb felfedezését a bécsi egyetem
két jeles tanárával:
A. Baumgartner és A. Ettinghausen tudósokkal, akik méltónak találták az
értekezést németre lefordíttatni és azt saját lapjukban, a Zeitschrift für Physik
und Mathematik hetedik kötetében, 1830 év 47-58- oldalon közreadni, az alábbi
címmel:
"Bereitung künstlicher Säuerlinge" von P A. Jedlik in Raab (Győr).
Jedlik értekezését azért is kénytelenek voltak Bécsben nagyra becsülni, mert
azt is bizonyította, hogy
"minden savanyúvizet lehet utánozni és olcsón készíteni, sőt tetszés szerinti
szénsavtartalmúvá tenni, mi akkoron, midőn az úgynevezett SODAVÍZ még nem
készíttetett, elég érdekes vala."
Kísérletei közben figyelmét főleg arra fordította, hogyan lehet
1. szén-dioxidot a leggyorsabban, legkönnyebben és legolcsóbban fejleszteni
2. a fejlesztettet a legkényelmesebben úgy 3-4 atmoszférára veszteség nélkül
összenyomni
3. a legcélszerűbben a telítésre szánt vízbe juttatni
4. hogyan lehet csekély rázással a gáz- és vízrészecskéket szorosabb és teljesebb
érintkezésbe hozni, ezzel pedig az elnyelés folyamatát meggyorsítani.
Jedlik szódavizet és mesterséges ásványvizet is készített, amikor is előzőleg
megfelelő arányban különféle ásványi anyagokat kevert a vízbe. A készülék
sikeresen működött, a készterméket felfogó edényben összegyűlt szikvíz, vagy
szódavíz íze üdítő, kellemes volt.
Legelőször a rendházban tette le az asztalra, és a rendtársak elismerően
fogyasztották.
Orvos barátai is elismerően szóltak a készülékről. Rábeszélték a professzort,
hogy hasznosítsa az eljárást, nem a pénz miatt, hanem a kórházi betegek hálásak
lettek az üdítő szódavízért, a mesterséges "gyógyvízért". Hamarosan
beigazolódott az orvosok igazsága:
1831-32 évben "napkeleti járvány, epekórság" (ma kolerának nevezzük) söpört
végig az országon, és a szódavíz (savanyú kémhatása révén nem terjesztette a
járványt) a szenvedőknek enyhülést, megkönnyebbülést hozott.
Noha a gimnáziumi szertárban a készülék éjjel-nappal működött, minden
mennyiség kevésnek bizonyult.
Készülékét az évek folyamán belföldi és külföldi szakemberek segítségével
állandóan továbbfejlesztette, Pozsonyban már korszerű gépet készítettek
számára.
Sokat foglalkozott a lefejtés módozataival, hiszen amikor a víz már
tökéletesen telített, üvegekbe kell lefejtenünk, de óvatosan, hogy az átömléskor
csak kevés gáz menjen veszendőbe. Ezért erre a célra olyan rézcsövet használt,
amely pontosan ráillett a leeresztő csapra és az üvegbe mélyen leért, mert azt
vette észre, hogy ily módon sokkal kevesebb gáz illan el, mint amikor a
gyöngyöző vizet közvetlenül a csapról a levegőn át folyatjuk az üvegbe. Ez az
alapja a szódásüveg felfedezésének.
Győrött már az első nyáron sok üveg szódavizet töltöttek meg a készülékével,
és saját feljegyzései szerint az mindenkinek ízlett.
A szódavizet tehát nem Jedlik találta fel, azonban a szódavízgyártás, a
gyakorlati alkalmazás terén két dologban az övé az elsőség:
l. A széndioxid sűrítésére ő már nem használ mechanikus légsűrítőt, hanem erre a
célra a gyors vegyi bomlás előnyeit aknázza ki. Ezzel a megoldással lényegesen
egyszerűbb és olcsóbbá lett az egész összeállítás.
2. Amire az ásványvíz-források és töltőtelepek tulajdonosai csak a század vége
felé kezdtek gondot fordítani, azt Jedlik már régen megvalósította, amidőn a
vízrészecskék ütődéséből és a levegővel való érintkezéséből származó szén-dioxid-
veszteség elkerülése végett az edény aljáig érő csövön át fejtette le a telített
vizet, a szódavizet.
Készüléke egyébként a szódavíznek ipari előállítására is alkalmas volt
mindaddig, ameddig a szén-dioxidot magán a töltő-telepen kellett fejleszteni, nem
úgy mint ma, amikor acélpalackokban árulják.
Jedlik-ben tehát nemcsak a feltaláló tehetsége volt meg, a gyakorlati
alkalmazás iránt is volt érzéke. Időközben Budapestre került és Pozsonyból 1841
augusztus 27-én érkezett meg már pesti lakásába az a tökéletesített berendezés,
amellyel 1841 szeptember 6-án bemutatta a magyar orvosok és
természetvizsgálók pesti második nagygyűlésén a mesterséges savanyúvizet és
készítésének módját. A gyűlést követő ebéden magyaros vendégszeretet- tel
kínálgatta készítményeit. Kétnemű savanyúvizet kínált a megjelenteknek: egyik
palackban elkészítette a savanyú vizeknek legegyszerűbbikét, amelyben a
közönséges vízen és azzal egyesült szén-dioxidon kívül semmi más ásványt nem
adagolt: Ez a víz a tiszta szódavíz nagyobb mértékben bír- ja magában tartani a
szabad szén-dioxidot, mint az, amelyben a szén-dioxidon kívül többféle sókat is
tartalmaz és ezért
"azon csípőssége, amelyet a pezsgő borban kedvelünk nagyon kielégíthető."
